USA

Sziasztok!

Eléggé sokan jeleztétek, hogy érdekelne titeket egy poszt, ahol leírom az élményeim, tapasztalataim Amerikával és a cserediáksággal kapcsolatban. Előre szólok, hogy hosszú lesz, sok képpel :D Ha bármilyen kérdés maradt bennetek, bátran tegyétek fel, szívesen válaszolok rájuk!





Tehát akkor kezdjük a legelejéről. Már gimi első évében foglakoztatott a gondolat, hogy szeretnék valahol külföldön eltölteni egy fél évet, mert imádok utazni, és az angol nyelv mindig is a szívem csücske volt. Sok szervezetet megnéztem, akik különböző árakon/helyeken kínáltak cserediákprogramot, végül én az Into-hoz mentem el 2008-ban, tájékozódni, érdeklődni. Egyből megtetszett amit ajánlottak, így nem is hezitáltam, belevágtam. A családomnak nagyon hálás vagyok, mert egy percig sem tartottak vissza, igaz megszokták, hogy izgő-mozgó vagyok, 13 évesen Japánban is voltam cserediák, igaz ott sokkal rövidebb ideig. Maga a jelentkezési procedúra hosszú, fárasztó, ezer féle levél, igazolás, vízum, stb...Ha ezekkel megvagy, akkor már csak várnod kell, hogy ki fog téged kiválasztani az amerikai családok közül. Lehet előre is kijelölni, melyik államba szeretnél menni (plusz költségért természetesen), de nem ajánlják, mert így jóval kisebb az esélye annak, hogy megfelelő családhoz kerülj. Engem egy 3 gyerekes család választott ki Nebraskába. Be kell valljam, minden vágyam volt valami kicsit ismertebb helyre menni, és mikor ismerőseimet Floridába, Kaliforniába választották ki, csalódott voltam. Nem tudtam még, mekkora szerencsém volt :) Tehát 2009 augusztus elején nekiindultam a nagy Amerikának, első állomás New York volt, ott volt egy 5 napos előkészítő tábor. Hihetetlen élmény volt, imádom azt a helyet, szeretnék ott lakni a jövőben majd ha csak egy kis ideig is. Jöjjön néhány kép erről:













Miután véget ért ez az előkészítő tábor, tovább utazott mindenki a saját helyére. Én egyedül mentem innen tovább Nebraskába, ahol a családom várt a reptéren. Természetesen elsőre nagyon meg voltam illetődve, a beszéddel nem volt problémám, a családom csodálta is, azt mondták egy deka akcentusom sincs, és tökéletes beszélek (pedig ez még a kiutazásom kezdete volt...:) Az amerikai emberek alapból sokkal másabbak mint az európaiak, de mivel Nebraska egy kis farmer állam, tehát nem egy nyüzsgő hely, így belecsöppentem a szöges ellentétjébe annak, amit itthon megszoktam. A családom a kezdetektől fogva úgy kezelt, mintha én is egy családtag lennék, tündériek voltak, imádom őket, a mai napig rengeteget beszélünk, és minden évben meglátogatom őket! Annyira jó érzés, hogy a világ másik felén is van egy olyan családom, akikre tudom, hogy számíthatok, bármi adódik. Visszatérve a családra, ezzel az úttal kaptam egy nővért, egy hugicát és még egy öcsit :) A suliba is egyből jóba lettem mindenkivel, bár megszokták, hogy jön hozzájuk cserediák, de valakivel például olyan jó kapcsolatot alakítottam ki, hogy szinte ma is minden nap beszélünk. Sok-sok szuper program és hagyomány van a suliba és alapból is az USA-ban is, ilyen volt a Homecoming, a Thanksgiving és a karácsony is hatalmas élmény volt. A suliban én a Seniorok közé tartoztam, minden cserediák ide került, vagyis végzősök voltunk lényegében. Ebédelni volt, hogy elmentünk valahova a sulihoz közel, de sokszor ettem a menzán is, ami annyira hihetetlenül jó volt, imádtam (az amerikaiak persze utálták, a salátabár közelébe csak engem lehetett mindig látni :D ) Ha már kajáról van szó, meg kell említsem, hogy hihetetlen az a mennyiségű szemét, amit magukba tömnek. Én +6 kilóval jöttem haza, olyan kikerekedett fejjel, mint a hold. Persze ebből 3 le is ment egy nap alatt, fel voltam puffadva a sok-sok műanyagtól. De hát ki tud ellenállni a jó kis hamburgereknek, tacocnak, és a sok édességnek? Jöjjön most néhány kép, vegyesen:










































Lényegében ennyit tartottam fontosnak leírni, biztos, hogy lesz olyan még, amire kíváncsiak vagytok, de nem tudok mindent leírni mert szerintem órákba telne, így ha van kérdés, írjátok le! Összefoglalva el kell mondjam, hogy életem legjobb döntése volt kint tanulni, és minden nap visszavágyom!

15 megjegyzés

  1. waa de jó lehetett! én is amcsi buzi vagyok már pici koromtól fogva de nagyon félős vagyok, nem mernék ennek így egyedül nekilátni:)
    te viszont pont úgy voltál ami az én álmom volt régebben, amcsi középsuli, focimeccs, thanksgiving és a többi:)
    pasik??:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Pasik nem voltak jók egyáltalán :D Meg már akkor is közrejátszott a mostani barátom...:)

      Törlés
    2. ÓÓ Akkor ti már nagyon régóta együtt vagytok,gratulálok!:):P Nagyon aranyos kis párocska vagytok a képek alapján ;)

      Törlés
    3. Igen, most már lassan 3 éve :) köszönjük!

      Törlés
  2. Én is teljesen Amerika mániás voltam, és annyira igaza van Diának, pont olyanok a képek, mint ahogyan legtöbben elképzeljük: középsuli, focimeccs, hálaadás.. biztos nagyon szuper lehetett^^
    És amit először észrevettem, te már akkor is nagyon szuperül öltözködtél! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Tényleg olyan, mint ahogy elképzelik az emberek :) Csodás hely, a második otthonom most már :) Az öltözködésemnek azért jót tett az idő szerintem, de köszönöm a kedvességet :D

      Törlés
  3. New York annyira bejön! *.*
    Szuper képek, és szuper volt olvasni a beszámolót :) Olyan jó hogy ennyire klassz családhoz kerültél ^^

    VálaszTörlés
  4. én is tök amcsi buzi vagyok, de középiskolában nem vágtam bele, nem akartam egy évet csúszni (bezzeg az Erasmusnál ez nem érdekelt :D), de szeretnék valamelyik nyáron kimenni dolgozni, még ha csak táborokba is, de akkor is nagyon megéri és így is sokat láthatok :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Mindenképp megéri kimenni, rengeteg tapasztalat, önállóságra nevel és a nyelvtanulás sem elhanyagolható :)

      Törlés
  5. Bius,most annyira megfájdítottad a szívem. Én is akartam jelentkezni de annyira féltem és annyit hezitáltam,hogy a végén nem lett belőle semmi. Pedig milyen jó lett volna.. :( De minden álmom,hogy kimenjek amerikába ha csak pár napra is,remélem a nyáron megvalósul a dolog.Megkérdezhetem,hogy előtte milyen szinten voltál és utána milyen szintre kerültél nyelvileg? Nyelvvizsgailag gondolom. :) Nagyon vidám vagy a képeken látni,hogy nagyon jól érezted magad,annyira szeretem nézni a képeidet árad belőlük az energia és ,hogy mennyire jól érzed magad a bőrödben :)puszi neked. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Előtte is egész jó voltam már, mindig is a szívem csücske volt az angol nyelv, de ott annyira belejöttem, hogy angolul álmodtam néha :) Szerintem kijelenthetem, hogy már-már anyanyelvi szintre fejlődtem :) Puszi neked is Barbi!

      Törlés
  6. jajj én annyira szívesen olvasnék egy hosszabb beszámolót :) és szerintem nem vagyok ezzel egyedül, persze csak ha neked is van hozzá kedved

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez lett volna a hosszabb beszámoló :D

      Törlés
    2. nem volt rövid, na :D de méééég hosszabbat

      Törlés

Latest Instagrams

© Frocks and Fizz. Design by Fearne.